Horvátországi nyaralástól az Ausztriai síelésig

Oldalunkon mikrobuszainkkal megvalósított nyaralás, utazás, vagy síelés és sí utak alkalmával szerzett személyes tapasztalatainkat osztjuk meg az érdeklõdõkkel. Ezeken az utazásokon, kirándulásokon mikrobuszainkat, sofõrszolgálatunkat bérelték kisebb, nagyobb baráti társaságok, családok.

Olaszország, Toscana, Greve in Chianti, Strada in Chianti

Olaszország útvonal, Olaszország utazás, Olaszország térkép, Olaszország autópálya díj:

Május utolsó napjaiban utazásunk célja, Olaszország, napsütötte Toscana volt. Utazásunkat, illetve szállásunkat elõre nem terveztük meg, három napba terveztünk belesûríteni mindent, amit lehet. Célunk volt a sokat hallott, gyönyörû Toscana, Chianti elérése, ide terveztük szállásunkat is. Úgy döntöttünk, hogy ha elérjük Firenzét, annak közvetlen térsége már megfelel nekünk 2 éjszakás és másfél napos ott tartózkodásunkhoz.

Hajós Firenze közti távolság a googlemap tervezése szerint kb. 1000 kilométer, innen Strada in Chianti kb. 30 perc.

Magyarországon utazásunk kb. 4 órát vett igénybe és mivel érintettük az M 7 autópálya egy szakaszát, így magyarországi autópálya díjjal terveznünk kellett. A minimális autópályadíj Magyarországon kb. 3000 forint. Utazásunk Magyarországon az éjjeli órákban történt, ebben az idõszakban az autópályán kívüli útszakaszokon rengeteg vaddal találkoztunk. Az M 7 autópályára való felhajtás egy komoly felüdüléssel felért, itt már nem kellett vadveszéllyel számolnunk. Az autópálya az éjjeli forgalomban nagyon jól járható volt.

Magyarországról Szlovéniába Tornyiszentmiklós felõl léptünk be. A határt átlépve Pince térségében az elsõ szlovén benzinkútnál megálltunk, itt tankoltunk és vettük meg a szlovén autópálya díjat. Szlovéniában érdemes tankolni, a gázolaj itt mindenütt egységesen kicsivel 1 euro 30 cent felett van.

Érdekességként Szlovákiában 1 euro 45 cent, Ausztriában 1 euro 40 cent alatt van valamennyivel egy liter dízel üzemanyag. Szóval Szlovéniában határozottan olcsónak mondható az üzemanyag, így érdemes Magyarországon csak annyit tankolni, amivel át tudjuk lépni a határt és a többit ott. Magyarországon a normál dízel üzemanyag 1 euro 50 cent, Szlovéniában, mint írtam 1.3 euro, ez literenként 60 forint különbség, ami nem kevés. A szlovéniai autópálya díj 10 napra, ami egyébként a legkisebb idõszak, 15 euro. Triest-ig 5 zsilippel találkoztunk az autópályán, ami az ablakra ragaszott matrica idõszaka elõtt mûködött, régebben itt kellett fizetni a szakaszok után az autópálya díjat. Ezek ma már nem mûködnek, annyit lehet ezekbõl érezni, hogy sebességkorlátozó táblák vannak elõtte kihelyezve.

Szlovéniában az útvonal kifejezetten sík terepen vezetett, az éjszakai, hajnali órákban nagyon jó volt a forgalom, a reggeli órákban viszont érdemes számolni a tömött pályával és a kényszerpihenõkkel, a dugókkal.

Szlovéniában a német és az angol nyelvvel el lehet boldogulni, de csodákat nem szabad várni, nem igen beszélik a nyelveket. A benzin kutakon valamivel a magyarországi árak felett lehet találkozni, a kávé 1 euro 50 cent körül mozog és nem okoz felejthetetlen élményt.

Olaszországba Szlovéniából Triest-nél léptünk be. Olaszországban nincs ablakra ragasztható autópálya díj, hanem fizetõs kapuk vannak. Felhajtásnál egy piros nagy gomb megnyomásáért cserébe kapunk egy hosszúkás formájú tikettet, amit kapukon való

áthaladásnál, vagy lehajtásnál vissza kell tenni a gépbe, esetleg át kell adni és így lehet rendezni az addigi autópálya díjat. Mivel több áteresztõ pont van a pályán, fontos figyelni arra, hogy olyanba hajtsunk be, amin nincs sárga telepass felirat, ugyanis ott nem lehet csak kártyával fizetni.

Firenzét ütöttük navigációnkba célállomásként, ami Triest-tõl autópályán kb. 400 kilométer, 4 óra menetidõ. Velencéig autópályán történt az utazás, Velence után úgy döntöttünk, hogy mikrobuszos kirándulásunkon úgy fogunk többet látni, ha autópálya mellett haladunk egy darabig, ez gyönyörû utazást jelentett, mert végig a tenger mellett mentünk.

Útközben délután 2 óra magasságában megálltunk egy kisvárosban, Rosolina-ban ebédelni, mivel igen nehezen tudtuk kamatoztatni angol nyelvtudásunkat –ugyanis nem beszélték igazán a nyelvet és nálunk pedig nem volt olasz szótár-, meg kellett elégednünk azzal, hogy egy számunkra ismeretlen menüt fogunk enni, ugyanis ezt ajánlgatta a pincér. Miután megkaptuk és megettük a paradicsomos tésztát, amit nekünk szokatlanul, de nem fõznek teljesen puhára, borban pácolt natúr húst kaptunk sült krumplival. Itt még azt gondoltuk, hogy a nyelvi különbségek az oka a szokatlan sorrendnek, de az ott töltött idõ alatt kiderült, hogy a tészta ételek náluk mindig az elsõ fogást, vagy elõételt jelentik. Egyébként mivel szieszta idõben voltunk, így parkolási díjat nem kellett fizetnünk.

Bologna-nál kissé megleckéztetett a navigáció, mert a hegyeken át vitt, ami viszont felejthetetlen élmény volt. Úgy döntöttünk, hogy ezen a gyönyörû vidéken eltöltjük az elsõ esténket, de hamar rá kellett jönnünk, hogy lehetetlen szállást találni. Több helyen is ki volt táblázva, hogy van szállás lehetõség, de ezeket félórás körbe járás után sem találtuk meg. Egyébként Velence és Bologna közti autópálya melletti szakaszon már tapasztaltuk, hogy szinte minden utunkba kerülõ hotel és étterem zárva van és döbbenetesen lelakott állapotban árválkodik az út szélén. Számunkra úgy tünt, hogy évek óta nem használják már. Bologna-nál is rá kellett döbbennünk arra, hogy bármennyire szép a táj, nem fogunk szállást találni, már azért is, mert még egy kávét sem tudtunk meginni pihenésképpen. Amikor megálltunk egy kellemesnek tûnõ, ugyanakkor gyanúsan kihalt étteremnél, közölték velünk, hogy csak este 7 órakor nyitnak. A bolognai hegyek között végül is újra beütöttük az autópályát, mert egyrészt egyszerûbbnek tûnt a területen való átjutás, másrészt az autópályák benzinkútja biztos pont volt a délutáni éhségünk enyhítésére.

Egy egészen rövid szakaszt tudtunk csak autópályán utazni, mert a dugófigyelõnk balesetet jelzett plusz 3 óra várakozással, így újra lejöttünk az autópályáról és innen végig már pálya mellett haladtunk egészen Strada in Chianti-ig. Alapjában véve Velencétõl Strada in Chianti-ig a valamennyivel több, mint 3 órás autópálya utat felcseréltük egy közel 10 órás pálya melletti kiránduló útra, de megérte.

Olaszország szállás:

Firenzétõl Strada in Chianti kb. 30 perc menetidõ. Ahogy beértünk Strada in Chiantiba, azonnal belebotlottunk az út mentén a legjobb szállásba, a La Presura-ba. Ebben a térségben nagyon nagy szerepet kap az agroturizmus, szinte lépten nyomon agriturismo táblákat lehet látni. A La Presura gyönyörû helyen van, olajfa ligettel körülvett szállás. A családi gazdaság már évszázadok óta mûködik, borral, olivával és mindenféle földi jóval foglalkozik a szállást mûködtetõ család. A recepció egy régi gazdasági épületbõl lett felújítva és kialakítva. A tulajdonos ott fogadott minket és körbemutatta a szálláshelyet.

A szállás nagyon érdekes volt, alapjában véve lakások a XVIII. századból. Volt benne konyha a szükséges felszerelésekkel, nappali, hálószoba, fürdõ és egy kis galériás szoba amihez lépcsõ vezetett fel. A szálláson a nappaliban volt egy kihúzható kanapé, így kényelmesen elfér egy nagyobb család is. A La Presura borai nagyon finomak, vásárolhatók a család által készített termékek, borok, lekvárok és természetesen az olasz olíva olaj. Mivel megérkezésünkkor azonnal a La Presura-t néztük meg, foglalás elõtt még körbe néztünk a környéken a szállások terén, de egyik sem közelítette azt meg, így a La Presura-t másnak is csak ajánlani tudom. Ha valaki kedvet kap, a La Presura-t megtalálja Strada in Chianti, Via Della Montagnola 191. címen.

Olaszország kirándulás, Olaszország turizmus:

Szokatlan volt számunkra, hogy ha délelõtt 11 órakor jut eszünkbe, hogy ennénk, az Olaszországban nem fog mûködni. Mindenütt 1 és 3 óra közt vannak nyitva az éttermek és ha ezeken az idõpontokon kívül mentünk be, nem szolgáltak ki, közölték, hogy zárva. Ilyenkor még kávét sem lehet inni, annak ellenére, hogy a személyzet már ott van és készülõdik a vendégek fogadására. A szieszta idõben nem kell parkolójegy olyan helyeken, ahol egyébként kell venni. A parkolásoknál érdemes odafigyelni arra, hogy ha van felfestett parkoló, akkor csak a kékre álljunk, a sárgára nem szabad. Az esti vacsorát sem ejthetjük meg akkor, amikor eszünkbe jut, ugyanis este 7 órakor nyitnak az éttermek. Ha valaki Olaszországban jár, ezekre érdemes odafigyelnie, mert egyébként könnyen éhes marad. Az olasz vendéglátás kapcsán azonnal levontam azt a következtetést, hogy nem bonyolítják túl a dolgot, nem ugrálják körbe a vendéget.

Sajnos nem vittünk kerékpárt magunkkal, amit néhányszor emlegettem is, mert jó olasz borokat ezen a környéken mindenütt lehet kóstolni. Aki úgy dönt, hogy kerékpárral járja be Chianti térségét, annak számolni kell a szûk utakkal, a viszonylag nagy forgalommal és a hegyes vidékkel. Aki kerékpározáson gondolkodik, annak vinni kell, mert bérelni sehol nem lehet.

Aki úgy dönt, hogy Chianti térségébe látogat, ne hagyja ki Montefiorella-t. Montefiorella Strada in Chianti-tól kb. 15 percre van. Ide érdemes elkerékpározni, de Strada in Chianti-tól Montefiorella-ig igen nehéz a terep, az utolsó 3-5 kilométer meg kifejezetten nehéz. Montefiorella magasan helyezkedik el, gyönyörûen belátni onnan a vidéket.

Montefiorella alapjában véve egy hatalmas vár, mely köré sikátoros utcákba épült a kisváros. Montefirella-ban sem fog ebédelni az, aki 1-3 órától eltérõ idõben szeretné azt megejteni, az itt található 2 étterem is szigorúan követi az ország szokásait. Az egyik étterembe picivel 3 elõtt állítottunk be, amit tapasztalatainkra alapozva meg se tettünk volna, ha nem látunk ott ebédjüket fogyasztó vendégeket. De hiába, a szieszta az szieszta, minket már nem szolgáltak ki, közölték, hogy este 7 kor találkozhatunk. Az egyik utcácskában találtunk egy bolt, kávézó és presszó keverékét, ide már úgy mentünk be, hogy úgysem járunk sikerrel, de mégis.

Nagyon finom szendvicset kaptunk az olaszok finom sonkájával, sajtjával és paradicsomával. Itt nagyon jó kávét készítettek, amibõl –már elõre gondolva arra, hogy a legközelebbi kávémhoz este 7 körül fogok hozzájutni- rögtön kettõt is kellett innom. Érdekes volt számunkra, hogy még a legjobb helyeken is találkozhatunk mûanyag székekkel és asztallal…

Ha ezek alapján valaki arra gondol, hogy Montefiorella-ban szállna meg, akkor azt kell mondanom, hogy ott semmilyen szálláslehetõség nincs.

Aki igazán finomat akar enni, az feltétlenül menjen el Strada in Chianti-ban a La Martellina étterembe, ami a La Presura-tól kb. 2-3 kilométerre van. Itt olasz specialitásként kaptunk fehér bablevest, parmezán sajttal és pirított kifli karikákkal és én megkóstoltam másodikfélének a marhapacalt paradicsomos mártásban. Isteni volt!

Olaszország idõjárás:

Olaszország, a napsütötte Toscana - i idõjárás rendkívül kellemes volt. Dél magasságában égetõ nap, este kellemes hûvös. Montefiorella sikátoros utcáin a legnagyobb forróságot sem lehet észrevenni, annyira kellemes szellõs és hûvös ott. Viszont amit kilép az ember a sikátorokból, megég azonnal. Vizet minden túrázó vigyen magával, mert bolt nincs sehol. Egyébként a legközelebbi vásárlási lehetõséghez Firenze COOP-ot tudom ajánlani, ami este 9-ig van nyitva.

Olaszország fizetõeszköz, Olaszország pénznem, Olaszország árak:

Természetesen euro. Viszonylag drága ország, az üzemanyag 1 euro 70 cent körül mozog, ami nem kevés. Egy pizza, vagy valamilyen tésztaféle 7-10 euro között mozog, kagylólevest 15-20 euro közt lehet rendelni. Az üdítõk és kávé 2 euro magasságában van, egy üveg bort vendéglátó helyen 10- 20 euro közt vehetünk. Egyébként egy üveg bor gazdától 4-14 euro körül vásárolható. Az autópálya fizetõs kapuira mi úgy, hogy viszonylag sokat mentünk pálya mellett, oda vissza kb. 40 euro-t fizettünk.

Feltöltés alatt…

Szlovákia, Magas Tátra, Horny Smokovec

Útvonal, utazás, térkép, autópálya díj:

Március elsõ hetében síutunk célja Szlovákia, Horny Smokovec volt. A távolság Hajós – Budapest – Horny Smokovec között 418 kilométer, amibõl kb. 150-160 kilométer esett Szlovákia területére.

Az utazás alatt Magyarországon mind a magyar autópálya matricát, mind mikrobuszunk sebességfokozatait maximálisan ki tudtuk használni, azonban a határt átlépve, a szálláshelyünkig autópályát nem érintettünk és a kisbusz 6. sebességfokozatát sem igen kellett használnunk. Mivel az éves magyar autópálya díj benne van a mikrobuszbérlés díjában, így azt az utazás folyamán külön nem kellett megvennünk, egyébként ez 3000 forint körüli összeg lett volna.

Budapest - Horny Smokovec térkép szerinti távolsága 268 kilométer, amit két rövid megállóval sem sikerült a megengedett sebességhatárok betartása mellett 5 óra utazási idõ alá vinni. Az egymást szorosan követõ települések, az utak minõsége és több helyütt szerpentinszerû jellege lassította a haladásunkat, de legalább élvezhettük a tájat, alaposabban szemügyre vehettük a településeken még itt-ott fellelhetõ régi fa építésû házakat és nem utolsó sorban jobban oda tudtunk figyelni az út szélén gyalogoló emberekre. Furcsa volt számunkra, hogy gyalogosok lakott területen belül és kívül egyaránt felbukkannak az úttest szélén, de végül is gyorsan sikerült ezt megszoknunk. Az olyan lakott területen kívüli útszakaszokon, ahol az út minõsége lehetõvé tette a számunkra megszokott és persze a megengedett tempót, gyalogos átkelõkkel tették biztonságossá a gyalogosok „úton útfélen” történõ közlekedését.

Szállás:

Popradtól kb. 15 kilométerre helyezkedik el a Magas Tártában Horny Smokovec, ahol apartman szállásunk volt. Az Apartman Montain Resort egy jól felszerelt szállás, ajánlani tudom pároknak, összeszokott baráti társaságoknak. Szlovákiai sí utunkon 2 ágyas, illetve 2 és 1 pótágyas, zuhanyzóval, tévével, alap konyhai felszerelésekkel és eszközökkel ellátott, ingyenes internet hozzáféréssel rendelkezõ, kifejezetten olcsónak mondható apartmanokban volt a szállásunk. A szállás árában benne lévõ reggeli a kint töltött napok alatt kissé egyhangúra sikerült, de tökéletes volt ahhoz, hogy ne kelljen reggelente a síelés elõtt törni a fejünket azon, hogy mit is együnk. Az apartmanban volt közös szauna, használata – szobánként 1 óra – az árban benne volt, így már a kétágyas szoba reggelivel, a napi 11 euroért egészen barátinak mondható.

Fizetõeszköz, pénznem, árak, specialitások:

A „Magas Tátra szállásunk” Poprad felé esõ települése Stary Smokovec, ahol érdemes körbenézni. Horny Smokovectõl Stary Smokovec kb. 2 kilométer, itt bõven találunk jó éttermet, ahol szinte mindenütt a finom Lavazza kávét szolgálják fel és ingyenes wifi elérhetõség is van. A legfinomabbat itt ettem a Velky Slavkov étteremben, ami egy jó húsleves volt, második fogásként egy szlovák specialitással, aminek a nevével nem próbálkozom. Jellemzõen a grillezett húsokat ajánlották specialitásként az éttermekben, amit szószokkal, tormával, mustárral, friss zöldséggel tálalnak. Specialitásuk a káposztaleves, amit pont nekem találtak ki, kissé savanykás, enyhén csípõs és húskockák is vannak benne. Az egyik étteremben a káposztaleves orosz specialitásként szerepelt az étlapon, amit másutt egy pincérnek említettem, aki elmondta, hogy van orosz és van szlovák „konyhatitka” is ennek a levesnek. Egyébként ha nem beszéli az oda látogató a szlovák nyelvet, az oroszt, angolt vagy a németet is használhatja, megértik. Specialitásuk még a sajtszósszal töltött tészta, ami bár nem az én világom, de nagyon ízletesen készítik. Stary Smokovec fõutcáján találunk egy antik bútorokkal berendezett kellemes kis kávézót is, ahol nem csak a kávé finom, de a gesztenye torta is, érdemes felkeresni. Az éttermekben nem lehet dohányozni, de ebben a kávézóban várt a hamutál az asztalon.

Egyébként az éttermek árai egy picivel enyhébbek, mint Ausztriában, fizetni euroval lehet és a minimális borravalót is szívesen veszik.

Egy-két információ az árakkal, vásárlással kapcsolatban.

Popradban találhatunk Tesco-t, ahol hasonló árakkal találkozhatunk, mint itthon. Az éttermekben egy levest 1.70 és 3 euro közt kaphatunk, egy jó kiadós második fogást átlagban 15 euroért, a kávét az általam emlegetett kávézóban 1.80 euroért szolgálják fel. Egy liter gázolajat a Slovnaft kutakon 1.450 euroért lehet tankolni.

Sípályák, síelés, síbérlet:

A környéken jó néhány sípálya található, például Stary Smokovecben is, azonban mi a szállásunktól kb. 5 kilométerre levõ Tátralomnic (Tatranska Lomnica) sípályáit választottuk, ahova reggelente mikrobusszal mentünk.

Ez teljesen jó megoldás volt, ugyanis a kisbuszban a 9 fõ sí- és snowboard felszerelései és személyes dolgai is kényelmesen elfértek. A sífelszereléseket és snowboard felszereléseket egyébként a mikrobusz csomagterében gyönyörûen tudtuk tárolni és szállítani, egy mikrobusznál nincs szükség sí boxra. Sí boxra kisebb méretû autóknál van szükség. A sí box használatakor számolni kell a jelentkezõ többletfogyasztással és egy kis kényelmetlenséggel is. Kényelmetlenségrõl azért beszélhetünk, mert a boxban nem érdemes tárolni, mert viszonylag könnyedén feltörhetõ, ezért mindig célszerû a boxot kipakolni. A síelések utáni és elõtti ki-be pakolások idejét pedig kellemesebb dolgokra is lehet fordítani.

Tátralomnicon közel 2200 méterrõl indulnak a sípályák és 900 méterig lehet síelni, a tanulópálya alul helyezkedik el. A sípályák kifejezetten jók, a kék sípálya teljes egészében és a piros pálya egy-egy szakasza is nagyon alkalmas a nem profi síelõknek is. A síbérlet díjak nem nevezhetõk kifejezetten olcsónak, a tanuló sípályára érvényes napi jegy 10 euro, a kabinos felvonókkal napi 25 euro körül lehet feljutni a sípályákra, a délutáni jegy 18 euro. A plasztik kártyákért 2 euro kauciót számolnak, amit a végén természetesen a kártyáért cserébe vissza is adnak.

Kirándulás, turizmus:

A Magas Tátra gyönyörû és kellemes környezet a kirándulásokra, túrázásokra télen, nyáron. Kellemes idõben érdemes felmenni a Kõpataki Tóhoz, valamint a Lomnici Csúcsra. Egy kiskabinos lifttel fel lehet jutni a Kõpataki Tóig, ami Tátralomnic parkolójából szállítja fel az utasokat 1750 méterig. A Lomnici Csúcsra egy kicsi ingalifttel lehet feljutni a Kõpataki Tótól, de ez csak megfelelõ idõjárási viszonyok közt üzemel.

Idõjárás:

A Magas Tátrában, Tatralomnicon, a síelés ideje alatt végig kellemes, napos idõjárás volt. Az esténkénti általában nagyon szeles, hideg idõ hozzájárult ahhoz, hogy a sípályák a következõ napra síelésre igazán alkalmasak legyenek.

Ausztria, Steiermark, Lachtal

Rövidesen a síelés Ausztria témakörben osztunk meg friss információkat. Februári sí utunk alatt szerzett tapasztalataink biztosan hasznos információk lesznek azoknak, akik a Sissipark Lachtal,  a síelés, szállás, vagy az idõjárás fellõl érdeklõdnek, mert síelésük célja az ausztriai Lachtal. Itt olvashat majd az érdeklõdõ Lachtalba mikrobusszal megtett 5 napos síutunkról, annak élményeirõl és viszontagságairól. Beszámolunk az ausztriai (Lachtal) sípályákról, friss információkat írunk Lachtal szállás lehetõségeirõl, amiben kiemeljük a Sissipark pályaszállást, de az árakról, specialitásokról sem feledkezünk majd meg. A nem profi (kezdõ) síelõk, snowboard rajongok számára hasznos leírásokkal fogunk szolgálni a sípályák, a síbérlet, a sí felszerelés bérlés és a sí oktatás tekintetében.

Útvonal, utazás, térkép, autópálya díj:

Szállás:

Sípályák, síelés, síbérlet:

Fizetõeszköz, pénznem, árak, specialitások:

Idõjárás:

Ausztria, Vorarlberg, Bürserberg

Bürserberg, bár nem kifejezetten sorolható a síelés Ausztria témakörbe, azaz nem nevezhetõ síparadicsomnak, de a síelés szerelmesei itt is megtalálhatják számításaikat. Hamarosan a környék (Ausztria, Vorarlberg tartomány) kihagyhatatlan kirándulás, utazás, szállás lehetõségeirõl olvashat az érdeklõdõ. Kirándulás beszámolónkban kiemeljük a szállások közül a Schillerkopf Hotelt, Bürserberg remek sí pályaszállását.

Útvonal, utazás, térkép, autópálya díj:

Szállás:

Sípályák, síelés, síbérlet:

Kirándulás, turizmus:

Fizetõeszköz, pénznem, árak, specialitások:

Idõjárás:

Románia, Erdély

Erdély útvonal, Erdély utazás, Erdély térkép, Erdély autópálya díj:

Július végétõl augusztus elejéig tartó 10 napos kirándulásunk célja Erdély volt. Útvonalunk Hajós, Szeged, Arad, Déva (Deva), Gyulafehérvár (Alba Iulia), Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), Ivó (Izvoare) településeken keresztül vezetett.

A googlemaps térkép alapján a távolság 647 kilométer, a menetidõ 10 óra és 5 perc. A tényleges menetidõ ettõl több, ami egyébként függ a megállások számától és idõtartamától, de az utak minõsége is közrejátszik ebben. Mi két kisgyerekkel és 5 felnõttel tettük meg a távolságot, így az utazás közel 13 órát vett igénybe.

A hátár átlépését követõen egészen Arad térségéig románok és magyarok által vegyesen lakott településeken haladtunk át. Ezekre a korábban Magyarországhoz tartozó településekre egyébként Ceausescu román lakosságot telepített, tehát ez is közrejátszik abban, hogy ma itt nagy számban élnek románok.

Erdély szállás:

Az éjszaka folyamán érkeztünk meg Székelyudvarhelyre, ahol egy megbeszélt helyen várt vendéglátónk, aki elvezetett minket a Székelyudvarhelytõl kb. 25 kilométerre lévõ Ivó településre, szálláshelyünkre, a Hunor Magor Vendégházba, ahol jó kis erdélyi áfonya pálinkával fogadott.

A tökéletesen felszerelt vendégház gyönyörû helyen a Hargita hegység lábánál található. A vendégházban zárt telken parkolhatunk, aminek a végét egy patak zárja.  A vendégház, telekének végén a patakkal, az udvarán szabadtéri sütésre, fõzésre kialakított helyeivel, tökéletes helyszín esténként a szabadtéri baráti beszélgetésekhez, fõzõcskézésekhez. A szállásunk a Hunor Magor Vendégház, 2 egymás mellett álló ház, melyekben 1 kétágyas, 1 három ágyas szoba és egy kihúzható kanapéval ellátott nappali van.

Az egymás mellett álló jellegzetes erdélyi faházak lehetõvé teszik, hogy akár nagyobb baráti társaságok szálljanak ott meg. A vendégház fûtésére egy vízbetétes kandalló szolgál, amire radiátorok vannak kötve, így télen is szívesen visszalátogatnék megnézni a hóval fedett Hargitát.

Erdély kirándulás, Erdély turizmus:

Nekem a 10 nap nem volt elég Erdélybõl, annak ellenére, hogy sok Ivótól távol esõ helyre mikrobusszal utaztunk. Természeti adottságaiból, népi építészetébõl kifolyólag kirándulásokra, túrázásokra tökéletes Erdély.

Ivó település valamikor a paraszti gazdálkodás helyszíne volt, éppen ezért itt-ott még fellelhetõek a fából készített régi gazdasági épületek. Ivó mára a turizmus miatt turisztikai központnak számít.

Szállásunkról reggelente mikrobuszunkkal indultunk a kirándulásainkra. Érdemes megnézni Zeteváralját, a Zetelaki mesterséges víztározót, ami kb. 2 kilométerre volt szálláshelyünktõl. A víztározó mellett található egy strand, ami a nyári nagy melegben igen látogatott hely.

A strand mellett tovább haladva eljuthatunk Székelyvarságba, ami Ivótól kb. 13 kilométer távolságra van. A kitartó túrázóknak ajánlom a gyaloglást, egyrészt mert gyönyörû a táj, másrészt mert az útviszonyok nem a legjobbak az autózáshoz. Varságban az utcáról felfigyeltem egy régi kovácsmûhelyre, amit a gazdája szívesen meg is mutatott nekem. Annyi piros, fehér, zöld zászlót még életemben nem láttam, mint ezen a környéken, egy zászlót talán észre sem vettem volna éppen ezért, de az egyik öreg ház fakerítésére egy piros, egy fehér és egy zöld kupak volt feleszkábálva. Ezt le is kellett fotóznom.

Szállásunktól szállásadónk egy túra alkalmával platós terepjáróval vitt fel a Madarasi Hargita Madarasi Menedékházáig, ahonnan felmásztunk a csúcsra, 1802 méterre. Mivel gyerekekkel voltunk, ezt a túrát nem végig gyalogoltuk, de a kitartóbbaknak tudom ajánlani.

A vendégháztól gyönyörû napsütéses idõben indultunk, de fent már minden ruhadarab rajtunk volt, amit addig hátizsákunkban vittünk. Esett és hideg szél fújt, helyenként ömlött lefele az esõvíz a hegyrõl. Akinek szerencséje van és jobb idõt fog ki, azt gyönyörû kilátás fogadja, nekünk meg kellett elégedni a felhõkkel és köddel meg a kihívásokkal. A túra végén a hegy lábánál ugyan olyan meleg idõ volt, mint amikor elindultunk.

A környéken egy délután rövid gyalogtúrára indultam. Már éppen a szálláshely felé tartottam, amikor megállt mellettem egy szekér. Egy 20 év körüli és egy 50 év körüli székely ült rajta. Az idõs székely felinvitált a szekérre, amit én szívesen vettem. Mint a székely viccekben. Keveset és tõszavakban beszéltek. Kihasználva friss kapcsolataimat, rögtön a Ceausescu idõszakról érdeklõdtem, amit - látva a kamerát a kezemben - azzal reagált le az idõsebbik, hogy fia felé fordult és a szája elé tette az ujját. Látva, hogy kényes a téma, kikapcsoltam a kamerát és úgy beszélgettünk tovább. A székely mondta, hogy nem lehet tudni, hogy kivel találkozik az ember, ezért errõl nem akar beszélni. Miután megérkeztünk szálláshelyünkre, az utazásért cserébe pálinkával és sörrel kínáltam, aminek az eredménye az lett, hogy sok mindent megtudtam Ceausescuról, többek közt azt, hogy Ivóban is áll egy Ceausescu vadászrezidencia, sõt annak a kulcs az õ testvérénél van. A következõ nap természetesen megnéztük a vadászkastélyt, annak mesterségesen kialakított vízesését.

Frissen szerzett idegenvezetõm látogatásra invitált minket a Bozita Bércen lévõ tanyájára. Miután megkérdeztem hány kilométerre van, õ azt válaszolta, hogy ehun van. Másnap körülbelül 4-5 kilométert gyalogoltunk, míg elértük a Bozita Bércret, ahol gyönyörû volt a kilátás. A terepviszonyok miatt könnyûnek nem nevezhetõ kirándulásunkon térkép nem volt nálunk, így telefonon kértem elég sûrûn útbaigazítást, amibõl számomra kiderült, hogy az a székely ember, akivel megismerkedtem, minden követ ismer. Miután célba értünk, említettem, hogy ez a távolság nem kevés annak ellenére, hogy õ annyival elintézte, hogy ehun van. Ennél a beszélgetésnél derült számomra ki, hogy az ehun 3-5 kilométer, az ahun 5 kilométer feletti távolságot jelent. Bakancs nélkül nem érdemes a Bozita Bércre sem elindulni, sok helyen állt a keskeny út teljes egészében a sár.

Az Erdélyben kirándulóknak érdemes elutazni Parajdra, Korondra és Farkaslakára is. Egy napos mikrobuszos kirándulásnak tudom ajánlani Ivó, Farkaslaka, Korond, Parajd útvonalat.

Ez a távolság 80-90 kilométer, oda vissza közel 200 kilométer, ami utazási idõben kb. 2 és fél, 3 óra, e felett számolni kell az eltöltött idõt is, tehát érdemes idõben elindulni.

Farkaslakán egy viszonylag rövid idõ elegendõ lehet, Tamási Áron szülõházát, sírját és a Tamási - emlékmûvet mindenképpen érdemes megnézni.

Korondon mi gyorsan végeztünk a kirakodó kézmûvesekkel és bele vetettük magunkat egy kis terepszemlébe, mert úgy gondoltuk, hogy valami igazán egyedi dolgot szeretnénk látni is és venni is. Korondon ha kicsit jobban körbe nézünk, találhatunk olyan kézmûves mestereket, akik nem pakolnak ki a kézmûves sorra. Na ezek a mesterek igazán egyedi termékeket készítenek és árulnak házuknál, sõt még a mûhelyüket is meg lehet nézni, miközben jó erdélyi házi pálinkával kínálnak. Mivel kedvencem a székely káposzta, gyorsan vettem is egy edényt, ami éppen ennek az ételnek a fõzésére lett kitalálva.

A nyaralás következõ állomása Parajd, a sóbánya, sóbarlang volt. Korond és Parajd már valódi turisztikai látványosság, rengeteg a turista, itt igazán nagy hangsúlyt fektetnek a turizmusra. Parajdon a sóbarlangba turista buszok szállítják a látogatókat. Ide a felnõtt belépõjegy kb. 3 Ron, ami kevesebb, mint 1 euro. A sóbarlangot abszolút ajánlják mozgásszervi, légzõszervi, érrendszeri betegségek esetén, de a lent található játszóterek, játékok, vendéglõk, mindenkinek és minden korosztálynak kellemes idõtöltést jelenthetnek. A sóbarlang mellett található a sófürdõ, amit bár kipróbáltam, de számomra nem volt nagy élmény.

Egy újabb autóval megejtett kirándulásra tudom ajánlani Ivó, Szatmárnémeti, Csíkszereda útvonalat, ami szintén 80-90 kilométer, oda vissza kb. 200 kilométer. A hargitai Szatmárnémetiben (Satu Mare) rengeteg székely kapu található. Csíkszeredáig nagyon szép tájon át jutunk el, az utak itt viszonylag szûkek és érdemes figyelni a jellegzetes erdélyi lovas szekerekre, amit sokszor 10 évesnél nem idõsebb gyerekek vezetnek. Csíkszeredát valójában a szent búcsú helyszíne miatt kerestük fel, de érdekes és szép épületeket találhatunk a belvárosban.

A kint töltött 10 nap alatt mikrobusszal megtett utolsó túránkon Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy, Gyilkos Tó látványosságait néztük meg. A kirándulás szállásunktól lévõ távolsága oda vissza kb. 380 - 400 kilométer volt. Ez a túra elég hosszú, ugyanakkor érdekes kirándulás is egyben. Gyergyószentmiklóson egy rövid városnézést követõen megebédeltünk, majd Gyergyószárhegy következett. Nem csak Gyegyószárhegy, de Erdély egyik nagy nevezetessége a Lázár Kastély, ami reneszánsz stílusban épült. A Lázár Kastélyról megtudtuk, hogy Bethlen Gábor, Erdély fejedelme itt nevelkedett.

Amikor arra jártunk, pont egy nemzetközi animációs filmfesztivál volt a kastély területén. A fesztivál egy össz - mûvészeti rendezvény, ahol a filmvetítések mellett zenekarok lépnek fel, kézmûvesek és iparmûvészek tartanak kiállításokat. A fesztivál egyébként 2007 óta minden évben megrendezésre kerül. A Lázár Kastély a 70 - es évek közepétõl egyfajta kulturális központ, mely képzõmûvészeti és népi mesterségek alkotótáborainak ad otthont.

A Gyilkos Tóhoz egy elég szûk, szerpentines szakaszon lehet eljutni, de a látnivaló megéri a hosszú és kissé kényelmetlen utazást. Aki ide látogat, az ebédjét ne tervezze itt megejteni, mert tapasztalatom szerint nem érdemes.

Erdély fizetõeszköz, Erdély pénznem, Erdély árak, Erdély specialitások:

Erdélyi éttermeket, Erdély specialitásait természetesen itt sem tudtam kihagyni, de megérte kipróbálni. Nagyon kellemes kis éttermeket találhatunk a Hargitában, Székelyudvarhely környékén, ahol mindenütt finom, bõséges mennyiségû ételeket szolgálnak fel. Ezt és a Székely vendégszeretetet Gyergyószentmiklós környékén egyébként már nem tapasztaltam.

Tudom ajánlani a szállásunktól kb. 10-15 perc gyaloglásra lévõ Turul Panziót, ahol az apartman szállások mellett egy jó kis vendéglõ is van. Itt az elsõ napokban ettünk erdélyi specialitást, Csorba levest, ami alapjában véve jó sok zöldség jó sok hússal. A Csorba levest Székelyudvarhely környékén hasonlóan finoman készítik, de a Gyilkos Tónál számomra ehetetlen volt. Nagyon finom Székelykáposztát lehet kapni például Parajdon, a sóbarlangnál lévõ útkeresztezõdésnél, aki arra jár, ki ne hagyja.

Ezekben az éttermekben elfogadják az eurot, egy bõséges 2 fogású ebéd kávéval, itallal, kb. 5-10 euro. A szállásunk, a teljes ház naponta 40-50 euro környékén mozgott, ami a 7 fõre lebontva napi 6 – 7 euro volt. A szállás, reggeli, vacsora napi 20 euro / fõ körüli összeggel tervezhetõ.

Székelyudvarhelyen nem csak a várost érdemes megnézni, de bankot is találtunk, ahol váltható Lei. Az eurot szeretik és az éttermektõl kezdve a túraboltig bezárólag mindenütt elfogadják, azonban például a Székelyudvarhelyen lévõ Kaufland bevásárló központban csak Román Lei - el (Ron) lehet fizetni. Egy Ron árfolyama 70 forint környékén számolható.

Erdély idõjárás:

Érdemes még nyáron is készülni meleg és vízálló ruhákkal. A Hargita hegységben még nyáron is hûvösek az éjszakák, esõs idõben pedig szabályosan hideg tud lenni. Ha a Hargita hegységben választ Erdélyi útja alatt sz&

Készítette: Honlap készítés: www.webshop-center.hu
© 2011 Interland. All Rights Reserved.